A bőrfertőzések kockázati tényezői | bezárás

A bőrfertőzések okai a fertőzések maguk, gondolhatnánk vaslogikával. Ez a kitétel azonban csak részben igaz. A betegségek kialakulása ugyanis mindíg egy egyensúlyi állapot felborulásának köszönhető: azaz vagy a külső tényező nagyon erős (jelen esetben egy agresszív kórokozó) vagy a védekező rendszer, az immunrendszer van legyengülve. A továbbiakban a bőrfertőzések leggyakoribb kockázati tényezőit igyekszünk összefoglalni.
A betegségek bemutatásánál részleteztük a leggyakoribb kórokozókat, ezért ezek ismételt felsorolásától eltekintünk. Annyit azonban mindenképpen érdemes megismételni, hogy a bőr egyik legfontosabb védekező rendszere a felszínen található "háziasított" mikroorganizmusok összessége, amelyet normál bőrflóra néven szoktunk aposztrofálni. A normál flóra egyensúlyának felborulása nem meglepő módon a bőr védekezését rontja, hajlamosít a fertőzésekre.

A belső okok között első helyen az immunrendszer gyengeségeit taglaljuk, másodsorban a tápcsatorna rendellenességeit. A gennyes bőrbetegségek esetén a legnagyobb szerepe az immunrendszer betegségeinek van (természetesen a bél, mint legnagyobb immunszerv betegségei immunbetegségek, de jelen cikkben csak a közvetlen immun hiányos állapotokkal foglalkozunk)

1. Az immunrendszer bizonyos sejtjeinek (granulociták) számában beállt csökkenése (neutropenia). A szemmel látható bőrtünetek mellett a legfontosabb jel a láz. Lázas bőrbetegség esetén célszerű a kórokozó kitenyésztése vérből (hemokultúra) és egyéb vizsgálati anyagból (bőr, pusztula, seb). A kitenyésztett kórokozót azutáncélzottan lehet antibiotikummal kezelni.

2. A monocita-makrofág rendszer (MMS) károsodása. A sejtes és ún. humorális (ami jelen esetben nem viccese jelent, hanem az immunsejtek ellen termelt ellenanyagokra vonatkozik) immunitás károsodása (daganat, citosztatikus kezelés, besugárzás következtében) esetén a szervezet veszélyeztetett fogékony a fertőzésekre. A kórelőzményben szereplő, ilyen esetre utaló említés, vagy a kezelés előtt elvégzett erről a laboratóriumi vizsgálatok eredményei felvethetik az MMS sérülését.

3. A bőr élettani (fiziológiai) záró-funkciójának sérülése. Az egészséges bőr felszínén megfelelő vastagságú szaruréteg, a faggyúmirigyek által termelt lipidfilm és a verejtékmirigyek által létrehozott savas (pH 5,6) vegyhatás gátolja meg azt, hogy a kórokozók megtelepedjenek rajta és felborítsák a normál mikroflóra egyensúlyát.

4. A bőr immunfunkcióinak elégtelensége. A hámsejtek citokin- és interferon-termelése befolyásolja a helyi fertőzések lefolyását.

5. Táplálkozási hiányállapotok esetén gyakran első tünet a bőrfertőzések megjelenése (vitaminhiány, májcirrózis, vas- és cinkhiány, kahexia).

Hogyan kezelhetők a bakteriális bőrfertőzések?

A kezelések egyik legfontosabb elve az, hogy a betegségre az adott állapotban legmegfelelőbb antibiotikumot használjuk. A kiválasztás szempontjai:

1. Pontos klinikai diagnózis: A gyulladással járó bőrbetegségek nem mindig infekciózus eredetűek, s nem jelentik az antibiotikum adásának sürgős indikációját.
2. Az injekciók okozó kórokozó(k) meghatározása: A bőrelváltozásből való helyes mintavétel kórokozó baktérium kitenyésztése szempontjából meghatározóan fontos.
3. A kórokozó antibiotikum-érzékenységének, -rezisztenciájának meghatározása.
4. A megfelelő antibiotikum kiválasztása: A megfelelő antibiotikumot úgy kell kiválasztani, hogy a kitenyésztett baktérium antibiotikum-érzékenységét, valamint az általános állapotot (pl. vese-, májfunkciót) is figyelembe kell venni.
5. A kezelés hatékonyságának kövtése: A klinikai tüneteket kritikusan kell követni. Antibiotikum-váltására akkor kerüljön sor, ha az általános tünetek, a helyi infekció állapotromlást mutatnak. Ilyenkor a kórokozó ismételt meghatározására van szükség.

Forrás: Bőrgyógyász.blogter.hu

Kapcsolódó startlapok:
Bőrrák.lap.hu | Bőrgyógyász.lap.hu | Beteg.lap.hu | Terápia.lap.hu